Belegondoltál már abba, hogy évente átlagosan 1888 órát dolgozol? Ez egy döbbenetes szám. Különösen akkor, ha már a vasárnapot is gyomorgörccsel töltöd, tudván, hogy mindjárt itt a gyűlöletes hétfő. Egy újabb hét, ami nem sok jóval kecsegtet, de mégis csinálod, szinte gépiesen, és csak álmodozol arról, hogy majd, egyszer talán megengedheted magadnak, hogy olyan munkád legyen, ami örömmel tölt el. Ami feldob, inspirál, amiben igazán elemedben lehetsz. Olyan munka, hogy ha egy rég látott ismerősöd megkérdezi az utcán, hogy mivel foglalkozol, akkor te büszkén kihúzhatod magad, és lelkesen beszámolhatsz arról, hogy igazi álommunkád van.
Váltani, vagy beletörődni?
Ha azt mondom, hogy pályakezdő, akkor valószínűleg előtted is megjelenik egy kép egy 18-20 év körüli fiatalról, aki épphogy kilépett az iskolapadból. És ez régen igaz is volt. Viszont ma már egyre többen szánják rá magukat 40 év felett is arra, hogy valami egészen más pályán próbálják ki magukat. Van, aki vállalkozásba kezd, céget alapít. Van, aki képzésekre, tanfolyamokra iratkozik be, és van, aki az eddigi tapasztalatát, tudását felhasználva szintet lép, és egy új, kihívásokkal, fejlődési lehetőségekkel kecsegtető munkahelyen próbál szerencsét.
És van egy igen széles réteg, akik megtorpannak, és úgy érzik, hogy az álom csak álom marad, mert lehetetlen kilépni a taposómalomból. Félnek az ismeretlentől, kétségek gyötrik őket, hogy mi lesz, ha nem sikerül, miből fognak megélni. És igen, sokszor ez jogos félelem. Viszont van valami, ami egyfajta védőhálóként funkcionál, ha 40 év felett úgy döntesz, hogy pályát módosítasz.
Ne bízd a véletlenre! Tervezz tudatosan!
Vegyünk például egy tipikus esetet. Adott egy 50 év körüli hölgy, aki hobbi szinten kézműveskedett. Gyöngyöt fűzött és horgolt. Az ismerőseitől folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapott, és már volt olyan, hogy megrendelésre készített egy-egy terméket, amivel plusz bevételre tett szert. Úgy döntött, hogy belevág, és a hobbiból vállalkozás lesz. Átverekedte magát a szükséges procedúrákon, így már vállalkozóként folytatta a hobbiját. Viszont a megrendelések csak elvétve, és csak az ismerősök köréből érkeztek. Hiába vásárolt be minőségi alapanyagokat, a portékáira egyszerűen nem volt kereslet. Pedig korábban mindenki megígérte, hogy majd segít az eladásban, és biztatta, hogy lesz megrendelése. De mindez kevés volt ahhoz, hogy az üzlet beinduljon. Egy ideig még küzdött, aztán feladta, és visszament csalódottan az előző munkahelyére azzal a felkiáltással, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, és ne akarjon többet, vagy mást, elégedjen meg azzal, ami van.
Pedig a tanulság nem itt keresendő. Számtalan példa van arra, hogy valaki akár az 50 éven túl kezd vállalkozásba egy egész más területen, mint ahol eddig dolgozott, és sikeres üzletet épít fel. A siker tényezői közt sok mindent találhatunk, de az életkort nem. Sőt, az, hogy van már élettapasztalatod, sok olyan csapdát segít majd elkerülni, amibe huszonévesen még önként és dalolva belesétáltál volna.
Ami ha garanciát nem is ad, de elengedhetetlen az új karrier építésénél, az a tudatosság és a tervezés. Az, hogy lelkes vagy fontos, de nem elég. Kell egy stratégia, egy tervezett folyamat. Ami nem csak arra jó, hogy reálisan lásd a lehetőségeket, hanem arra is, hogy önbizalmat, biztonságérzetet adjon. Hogy ne fordulj vissza még a rajtvonal előtt csak azért, mert nem hiszel magadban. Soha nem késő pályát változtatni, és olyan életet teremteni, amire mindig is vágytál!